Állódoboz TV-hez
Nem vagyok híve a többhangszórós házimozi rendszereknek. Mentsen meg az isten a szoba sarkaiban biggyeszkedõ zsebrádió méretû hangdobozoktól, vagy a normál méretû ládikók kerülgetésétõl. Pláne attól, hogy néha-néha babrálni kelljen az 5.1-es vagy 7.1-es rendszer beállításait. Persze nem akartam meghúzni a határt ott sem, hogy beérjem a TV mûanyag kávájában található néhány cm-es hangszóró által nyújtott "élménnyel". A középutat választottam: sztereo rendszer, normál (fadobozos) hangsugárzókkal. 40 literes mély-reflex dobozok 16 cm-es mély-középpel és 25 mm-es dómmal. Természetesen még az is követelmény volt, hogy a dobozok zenehallgatásra is alkalmasak legyenek, tehát nem a lehetõ legolcsóbb, "Elég ez a TV-nek..." megoldásra törekedtem.
A mélysugárzó hangszóró tekintetében a választás a SOMOGYI AUDIO LINE (továbbiakban "SAL") SRP 1620 típusra esett. Elfogadható paraméterekkel és alacsony árral rendelkezik, a TV-mûsor hangjára bõven megfelel. Másrészt pedig az is szempont volt, hogy kifejezetten jól néz ki. Ez azért sem elhanyagolható, mert ha közvetlenül a készülék mellé szánjuk az állódobozokat, TV-nézés közben óhatatlanul rátéved az ember szeme a hangfalra is, amiben a szolid, grafit-szürke Poly-Propilén membrán nem hivalkodó. Biztosan nem vagyok egyedül e nézetemmel. Egy sárga kevlár membrán már messzirõl a képembe ordít, pláne, ha még felirat is van rajta. Ha a hangdobozt közvetlenül a normál, képcsöves TV mellé szánjuk, csökkenteni kell a szórt mágneses erõvonalakat. A mágnes TV-képre gyakorolt hatása megkívánta a kompenzációt, amit a hangszóró hátuljára ragasztott ellen-mágnessel értem el. Erõsségét kísérletezéssel célszerû megállapítani, mert egy relatíve erõs mágnessel akár túl is lõhetünk a célon! Egy jobb fajta TESLA hangszóró vagy a néhai ORION-dóm mágnese túl erõsnek bizonyult, de egy tönkrement 20 cm-es VIDEOTON mélyhangszóróé már megfelelt. Egy javasolt módszer: hagyományos (CRT) monitor elé tegyük a hangszórót, a kosárral lefordítva. A monitoron fehér képtartalom legyen, pl. egy szövegszerkesztõ. Ekkor már gyönyörködhetünk is a szivárvány színeiben. :-) Többféle erõsségû-nagyságú ellen-mágnest a hangszóró hátuljára próbálgatva (taszításban) találhatunk olyat, ami meglepõen jól csökkenti a szórt erõvonalakat. Ellenõrzésképpen a kevésbé érzékeny TV-képen is próbáljuk ki, hogy megfelelõ-e (a készülék mellett, ahol a tényleges dobozban is elhelyezkedne). Az SRP hangszórónál sajnos szükség lesz még egy-egy 5..6 mm vastagságú körgyûrûre, mert a mágneskör zárólapja nem sík. Középen van egy kis kiemelkedés, amit a mágnes felragasztásának érdekében síkra kell "hozni". Én a mágnes forrásaként szolgáló régi hangszóróból nyert gyûrût használtam fel. Esztergálással könnyen elkészíthetõ a tárcsa, de természetesen más megoldás is szóba jöhet a hézagolásra.
Eredetileg, dóm gyanánt, a szintén SAL által forgalmazott DTF 12 hangszórót szántam. Idõközben az említett magassugárzó sajnálatos módon silányabb lett, és ezt mások is megerõsítették, nem csak az Én tapasztalataim alapján merem kijelenteni. Sõt, a forgalmazó által a rendelkezésünkre bocsátott átvitel is magáért beszél, ehun, ni. Annak ellenére, hogy TV hangjához akár még a DTF is megfelelõ lehetne, inkább a TVM acoustics ARV-104-04/8 dómot választottam (1. 2. 3.). Ez alig drágább, de biztosan jobb, és ami legalább ennyire fontos, hogy stabilabb a minõsége. A dóm mágnesköre nem gyakorolt észrevehetõ hatást a TV képére, de a biztonság kedvéért azt is elláttam ellen-mágnessel (a módszer, mint fentebb az SRP-nél, a PC monitora elõtt próbálgatva). Megfelelt a célra a néhai TESLA gyár 90 mm-es kosárátmérõjû, papírmembrános magashangszórójának a mágnese, mint pl. amilyen az ARV 161-en is volt. A mágnesek mindkét esetben ragasztással lettek felerõsítve, történetesen "EPORAPID" kétkomponensû ragasztóval. Illetve, elkerülhetjük a magassugárzó utólagos kompenzációját, ha az eleve árnyékolt kivitelû ARV-104-64/8 típust választjuk (1. 2. 3.).
Felvetõdik egy kérdés, hogy vajon mennyire módosul a plusz mágnesek hatására a hangszórók átvitele? Ellenõrzõ méréseimmel nem tudtam kimutatni számottevõ eltérést sem a mélysugárzó, sem a dóm esetében. Az SRP impedancia menetében felfedezhetõ változás ugyan biztosan kihat a T-S paraméterekre, de a csekély differencia hatása elhanyagolható a hangfrekvenciás átvitelben (SPL). Tehát vehetjük úgy, hogy az átalakítás ellenére gyári hangszóróink vannak.
A doboz méretei: 90 cm magas, 18 cm széles és 37 cm mély. Az oldallapok és a teteje-alja 19 mm-es laminált bútorlapból készült, az elõlap és a hátlap ugyanilyen vastagságú MDF. A hátlapot körbefogják a bútorlapok, sõt, össze vannak hornyolva, az elõlap pedig szembõl ráfekszik az oldalakra. A doboz belsejében három vízszintes összekötõ merevíti az oldalakat 1/4, 2/4 és 3/4 magasságban. Az elõ- és hátlap szintén kapott merevítést, 1/3 és 2/3 méreteknél, bár ez már túlzás is lehet, hiszen a meglehetõsen keskeny elemek nem igazán szorulnak ilyen kitámasztásokra. Az elõlapok matt feketék, élek legömbölyítve. Hangszórók szintbe süllyesztve, a SAL KAH 202 hangolócsõ szintén (szükséges hossz: 50 mm). A doboz belsõ felületeire csillapítás gyanánt filcszerû anyag van ragasztva. Az oldallapok 45°-os szabással illesztve egymáshoz, majd szintén 45°-os letörés után, fél-szélességû élszegõvel borítva. A hátlapon helyet foglaló kábel-csíptetõ szintén szintbe lett süllyesztve (lásd a képeken).
A WinISD szerint az SRP 1620 40 literes dobozt kíván 40 Hz-es (39,33 Hz) hangolással, és így 34,5 Hz a határfrekvencia. Általános szabály, hogy ne vegyük szentírásnak az adatlapon szereplõ paramétereket (legalábbis az olcsó hangszórók esetében), de most mégis úgy vélem, van értelme a dolognak. Ezt az átvitelt sikerült elérni a 40 liter és a 40 Hz betartásával, a -3 dB-es pont 33 Hz környékére esik:
A doboz méréseit lakószobában végeztem, ezért a teljes hangfrekvenciás sávot két részre osztottam. Az elõzõ képen, a 20..200 Hz-es tartomány a doboz belsejében készült, míg a következõ ábra a további, 200..20000 Hz-es szakasz mérése normál módon, a doboztól 1 m-es távolságból:
Ugyanez 1/3 oktávos simítással:
A keresztváltó végül meglehetõsen egyszerû lett, mert csak jóval bonyolultabb elrendezéssel tudtam elérni némi javulást az átvitelben (mind mérve, mind füllel nem érte meg a befektetést). Egy kondenzátor és két ellenállás:
Az impedancia menet:
És végül a hangdobozok: