A WEB-es tapasztalataim alapján (fórumozás) arra a következtetésre jutottam, hogy a Méricskét utánépítők nem mindig rendelkeznek az áramkör elkészítéséhez szükséges ismeretekkel. Nekik készítettem az alábbi "1x1"-et, mellyel könnyebben mehet az üzembe helyezés.
A rövidzárakat egyelőre ne helyezzük fel, kivéve a "J4" jumpert. A potenciométert forgassuk balra, ütközésig. Kapcsoljuk be (helyezzük feszültség alá) a készüléket.
Ellenőrizzük le a tápfeszültséget, pl. a TDA2003 IC 5.-ik kivezetésén. Ez Nálam majd' 18 V, ennél magasabb ne legyen az IC miatt és lehetőleg alacsonyabb sem 15..16 V-nál.
Csatlakoztassunk egy hangszórót a teljesítmény kimenetre. Forgassuk jobbra a potenciométert, egyre erősödő zajt kell hallanunk. Ha ez nem történik, akkor a végfokozat, a zajgenerátor, esetleg a potenciométer nem üzemképes.
A végfokozat ellenőrzése. Nyugalmi állapotban mérjünk egyenfeszültséget a TDA2003 kivezetésein. Ezek értékei esetemben:
1: 1,45 V 2: 0,85 V 3: 0 V :-) 4: 8,4 V 5: 17,9 V
A zajgenerátor (T1, T2) egyenáramú feszültség értékei:
T1 emittere: 8,2 V T1, T2 bázisa: 0,64 V T2 kollektora: 8,7 V
Azon a 100 Ω-os ellenálláson, ami a tápfeszültséget szűri a kisjelű fokozatoknak (a legfelső ellenállás a kapcsolási rajzon), 0,9 V esik. Ha itt több V is mérhető, akkor valami zárlat vagy elkötés lehetséges.
A 78L09 kimenetén értelemszerűen meg kell lennie a 9 V-nak, az NE5534 műveleti erősítő 6-os kivezetésén pedig kb. 0,75 V-al kevesebbet kell mérnünk. Ez utóbbi azért alakul így, mert ha a "J1" rövidzár nincs a helyén, akkor az OPA munkapontját biztosító 1 MΩ ellenálláson van némi feszültségesés. A 2. kivezetésen annyit kell mérnünk, mint a 6.-on, de az OPA 3. "lábán" a következőképpen alakul a dolog: Mivel az említett "J1" nincs a helyén, tisztességes multiméterrel mérve a 3. kivezetésen 7,5 V egyenfeszültséget mértem. A műszer egyenáramú ellenállása 10 MΩ körüli lehet, ami a fentebb említett 1 MΩ ellenállással feszültség osztót alkotott.. Egy olcsóbb, 1000 Ft körüli multiméter (Sinometer M-830B) viszont már 1 MΩ-al terhelte az áramkört, így azzal csak 4 V-ot mértem, ami megtévesztő lehet. Ha ilyet tapasztalunk, helyezzünk rövidzárat J1-re és mindjárt 9 V DC mérhető mindhárom ponton (OPA 2., 3. és 6. kivezetése).
Ha az eddigiek rendben vannak, akkor győződjünk meg arról, hogy megfelelő-e a zajgenerátor kimeneti szintje. Némi gyakorlattal, tapasztalati úton, füllel is el lehet dönteni, hogy a zajgenerátor "kihajtja-e" a végfokot. Ha nem rendelkezünk elegendő rutinnal, akkor a Méricske teljesítmény kimenetére kapcsoljuk az alábbi ábrán vázolt, három alkatrészből álló kapcsolást. Ha a TDA2003 elegendő kivezérlést kap, az RC-tagon tudnunk kell mérni legalább 5..6 V (egyen-) feszültséget:
Ha a potenciométer teljes szögelfordulásának kb. 3/4 részénél elérjük a TDA2003 teljes kivezérlését, akkor megfelelő a szint. Ha nem, akkor a T1-et cseréljük megfelelő példányra. Könnyítés gyanánt, ideiglenesen forrasszunk két rövid huzaldarabkát a panelba, így könnyebben cserélgethetjük a tranzisztorokat. A csere idejére kapcsoljuk ki a Méricskét, nehogy a tranzisztort beforrasztásának pillanatában a feltöltött 100 µF-al "kisüssük" a T1-et és/vagy T2-t.
Majd határozzuk meg azt a rövidzár pozíciót (J5..J8), ahol a Méricske maximális kimenő amplitúdója eléri a hangkártyánk "LINE" bemenetének közel teljes kivezérlését. Ehhez próbáljuk meg kiismerni a gépünk hangkártyáját és a hozzá tartozó keverőt! A mixeren felvétel állásban (csak) a vonalbemenet legyen kiválasztva. Itt némi bíbelődés szükséges. Egyrészt állíthatjuk a szintet a Méricske J5..J8 rövidzáraival, másrészt pedig, a keverő virtuális potenciométerével változtathatjuk a bemenet érzékenységét. Törekedjünk arra, hogy inkább alacsony "tolóka-állás" (érzéketlenebb vonalbemenet) és magasabb kimeneti szint adódjon (pl. a rövidzár J8 helyett J7-re, esetleg J6-ra). Itt jó hasznát vehetjük egy valós idejű kivezérlés mérőnek, amivel folyamatosan ellenőrizhetjük, hogy megfelelő-e a jel nagysága. Ilyen "tud" pl. a Sound Forge, ahol "Ctrl+R", majd pipa a "Monitor"-ba. Egy lehetséges beállítás, a "Hangerő" csúszka az alsó tartományban van és a szint is megfelelő (a példánál éppen -0,8 dB körüli):
Ha valaki olyan szerencsés helyzetben van, mint Én anno a GUS P'N'P kártyámmal, örüljön neki. Ott a vonalbemeneten nincs állítási lehetőség, se szint, se pedig szimmetria (balansz). A bemenet pedig relatíve érzéketlen, több száz mV szükséges a teljes kivezérléshez (nagyobb jelszint mellet kevésbé játszanak szerepet a zavarok). Ráadásul a fix bemenet miatt nem fenyeget a veszélye annak, hogy a keverőn esetleg később elállítjuk az érzékenységet.
Még valamire szeretném felhívni a figyelmet. Bizonyos hangkártyák olyanok, hogy felvételi üzemmódban csak egy bemenetet lehet kiválasztani. A fenti példában az AC'97 például ilyen. Ha egy másik bemenetet aktiválunk, akkor az előző helyről eltűnik a pipa. Viszont vannak olyanok is, ahol egyszerre több bemenetet is kijelölhetünk. Ez esetben ügyeljünk rá, hogy csak a vonalbemenet legyen kiválasztva, különben zavart, fölösleges jeleket vihetünk be az eszközbe. Ilyen például az ALS120: